Pusszancs! <3
Kérdezz-felelek:
Mit szólnak a barátaid ahhoz, hogy blogolsz?
Tudják, hogy blogolok és igazából annyira ez őket
nem érdekli. Legalábbis a többséget nem érdekli, természetesen vannak olyan
barátaim, akik szintén blogolnak, így sok közös témám van velük.
Milyen
gyakran nézel rá a blogger fiókodra?
Öhm…naponta felnézek rá, megnézem van-e komment, új
feliratkozó, hányan kattintottak az oldalra, megnézem tudok-e újdonságot
felrakni, mi az amit megoszthatok velük.
Van
valami séma ami alapján blogolsz?
Kitűztem magamnak hogy Pénteki napokon fogom
felrakni az új részeket, ha tudom, hogy akkor nem érek rá, igyekszek előbb
felrakni egy részt, mondjuk hét közepén, ha meg lekéstem vele, gyorsan
Szombaton rakom fel, de általában a Pénteket be tudom tartani.
Miből jönnek
az ötletek egy
sztorihoz?
Ez igazából eléggé
érdekes. Általában a valamire való történeteimet megálmodom, vagy egy részletet
álmodok belőle, a többi már az én fantáziámon múlik, de adhat ötletet egy
elhagyatott kis ház az erdő közepén, vagy ha ránézünk egy nagy fára, akár arról
is írhatunk egy fantasy történetet.
Hogyan adsz nevet a
karaktereidnek?
Nos…nem valami kreatív
módon sajnálatos módon. Igazából megnézem hogy milyen angol és francia kereszt
és vezetéknevek vannak, a többi meg rám van bízva, bár azért vannak olyan
nevek, amiket én szoktam kitalálni. Ott csak próbálkozok valami jól hangzó
nevet kihozni, leírom és mondjuk egy-két betűtől megfosztom és kész az egyedi
név.
Mi alapján ruházod fel a
karaktereidet tulajdonságokkal?
Ahogy a karaktereimet,
úgy azok tulajdonságát is a körülöttem levőktől szerzem, bár néha megcserélem a
dolgokat és a leggonoszabb ismerősömből csinálom a legjobbat, hogy lássa én
hogy képzelem el jóként.
Hogyan választod ki az adott
jelenethez a környezetet?
Egész egyszerűen. Na jó
nem. Próbálok valami újat mutatni, nem szeretném ha azt mondanák rá, hogy
sablon, vagy lopott. Ha egy romantikus pillanatról van szó, a tó mellett elég
szereplő táncolt. Na de ha szerelmi vallomásról van szó, én még személy szerint
nem láttam olyat, hogy madarakkal körülvéve egy fán vallják be egymásnak a
szereplők hogy szeretik egymást.
Mik azok az elemek amiket
többször megemlítesz egy tájleírásban?
Sajnos, vagy nem
sajnos, a madárcsicsergést vagy a szél fújását. Az a baj, ha az esetek 90%-ban
mindig azokat megemlítem…nekem az zavaró, olyan mintha szóismétlés lenne, így
próbálok erről leszokni, ráfókuszálni a színekre és a hangokra egyaránt.
Mióta írsz?
Attól függ, hogy ezt
hogyan nézzük. Ha arra gondolsz, hogy életem során hány éves korom óta írok,
akkor hat vagy hét. Ha azt nézzük, hogy komolyabban nekiálltam egy műnek, akkor
tizenhárom vagy tizennégy.
Mi inspirál téged?
Igazából engem az
szokott inspirálni, hogy befejezzem a művemet. Mert tényleg kapok pár jó szót a
történetemről, bíztatnak egy jó páran, de engem az nem szokott inspirálni, hogy
„jajj, akkor most vagy hatan várnak az új részre, írjunk akkor.” Nem. Persze ez
is hajt, de az jobban, hogy egy kész művet adjak ki a kezemből és belekezdjek
egy újba.
Melyik a legkedveltebb műfajod és
miért az?
Nem is kérdéses, a
fantasy. Egyszerűen ez az a műfaj, amibe még a kezdő blogger is belekezdhet az
én látásmódom szerint. A fantasyban pont az a lényeg, hogy minden rád van
bízva, találhatsz ki új lényeket, a már meglévőket használhatod, új
képességeket találhatsz ki, egy szóval egy új világot teremthetsz.
Ha már beszélgettünk a
legkedveltebb műfajról, mi az, amit nem annyira szeretsz?
Nem szeretem a gimis és
a horror blogokat. Középiskolás blogból van annyi, mint szőrszál a kutyán, a
horror meg abszolút nem az én műfajom se blogba, se filmbe, se könyve nem
bírom. Van egy ember, aki kitalál valami nagy butaságot, már bocsánat, leírja,
avagy még rosszabb, filmben megvalósítják, az ember megnézi, elhiszi és
onnantól kezdve egyfolytában az lesz a fejében egy ideig és félni fog minden
egyes zajtól. Nekem ez nem hiányzik, én nem szeretem, még akkor se, ha nem
annyira félelmetes. Nem.
A történeteidet rendesen happy
enddel zárod le, vagy szomorú véget tervezel, esetleg befejezetlenül ér vége
mindennek, hogy az olvasó morfondírozzon rajta, hogyan tovább?
Öhm.. is-is. Általában
szeretem meghatóra csinálni a végét, sőt az esetek többségében meghatóra
szeretném megírni, de valamikor happy end lesz a vége….csak tudnám mikor fogok
én elkezdeni olyan blogokat írni.
Hogy érnek téged a negatív
megjegyzések?
Itt is két fajta van.
Ha kritika formájában van akkor is lehet azért kíméletes és kíméletlen az a
kritika. Akkor kicsit ezt vesézzük ki. Szóval a kritika lehet építő jellegű,
amikor finoman hozzuk a blogger tudatára, hogy nem annyira „jó” az amit
csinál(t). Ezt a rendes emberek pozitívan fogják fel, a sértődékenyebbek meg
ugranak rá. Aztán ott van az a rkitika amikor csak ócsárolni tudnak. Általában
ezek miatt fejezik be az emberek az írást, ami nem jó. Nem értem miért kell
elszúrni az ember kedvét? Meg persze ott vannak azok a bizonyos egy szavas
szitokszavak, azokkal meg nem kell foglalkozni. Tudnék hosszasan is mesélni
erről de…ugorjunk.
Meddig szeretnél írni?
Én még öreg mama
koromban a kis hintaszékemben a cicáim mellett is írni fogok. De tényleg ez egy
olyan dolog, amit az ember nem vehet el. A gondolatainkat mi irányítjuk, mi
vezéreljük, mi alakítunk ki egy saját világot, ahova akkor megyünk vissza,
amikor csak akarunk. Én látom magamat öregen, hogy a kezemben fogom a
kézirataimat vagy a saját könyvemet és elolvasom, közben pedig fejben ott
vagyok azon a csodálatos birtokon, a patak csobog, a madarak csicseregnek, a
szél lágyan belekap ősz hajamba és ráncos remegő kezemmel meg fogom érinteni a
nyakamban lógó hideg nyakláncot, amin a nevem kezdőbetűje van.
Magamról:
Nevem: Jane Hathaway
Kor: 16
Nem: Nő
Kedvenc könyv: Cassandra Clare - Végzet Ereklyéi
Kedvenc film: Tim Burton filmek
Kedvenc témáim: Romantikus, Fantasy
Példaképek: Sky Jensen, Cassandra Clare
Egy kis érdekesség:
Mint tudjátok, előbb, vagy utóbb el kell búcsúznunk Aline-tól és Wayne-től, ám a történet itt nem fog megállni. A harmadik kötetben megismerkedhetünk Emeralddal, Wayne édesanyjával, aki szintén olyan történetet mesél el nekünk, ami nem hétköznapi. Nem mintha Aline-nak az lett volna. A történetben "szót fogok ejteni" a Lélekharcosokról, ám már most nekiállok ezen lények bemutatásának.
"A Lélekharcosokat az angyalok teremtették meg. Az emberek között vannak jók és rosszak. Míg a jó emberek a Mennyországba mennek, addig a rosszak a Pokolban tesznek egy látogatást Lucifernél, vannak azonban olyan emberek, akiket nem tudnak az angyalok hova rakni. Nem lehet eldönteni, hogy a Mennybe menjenek, vagy a Pokolra. Erre a célra teremtették meg a Lélekharcosokat. Az ő dolguk az, hogy az ilyen embereket "elveszett lélekké" változtassák. Ez a lélek olyan, mint egy csecsemő. Igaz, a lelkek tudnak beszélni és járni, de mindent újra kell tanulniuk. Mit szabad, s mit nem. A lélek várni fog, ha kell évekig vagy évszázadokig, míg nem találkozik egy emberrel, aki látni fogja ezt a lelket. Ezután már több ember is látni fogja. Ha jó ember tanítja a lelket a Mennybe megy, ha rossz ember a rosszra, akkor a Pokolra. De valahol elkezdődött a történet. Visszanyúlhatunk Luciferig és Gabriel arkangyalig is, de arra még várni kell."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése